2017. február 10., péntek

3. év a tutiban - Blogzáró számvetés

"Rendezői kommentár"

Rendezői kommentárnak valószínűleg a legjobb egy mindent összegző- nem év- hanem blogértékelő leltár illene a legjobban. Kisebbeket írtam ugyan minden évad végén, de 3 év ittlét után mégis csak illene egy tisztességes számvetést csinálni:

Persze mi sem egyszerűbb: Műszaki (magyar) emberként csak bedobok ide egy Excelt 3 oszloppal – Ctrl+C/Ctrl+V-vel összemásolom a korábbi bejegyzéseket egymás mellé és Schmitt Pali módban már majdnem kész is vagyok.


A gond ezzel csak az, hogy a végeredmény kb úgy nézne ki, mint egy Sziget fesztivál alatt összeollózott közgáz szakdolgozat: Terjedelemre sok, de legalább egy kalap szar. 
Ugyanis ha megnyirbálom az eredeti bejegyzéseket, hogy szép köntösben ideférjenek, elveszik a tartalom egy jó része, és a hangulat nagyja is, ha pedig szimplán csak az idei állapotot írom, sokaknak az lesz a benyomása, hogy külföldre költözni egy sétagalopp.

Pedig rossz hírem van: nem, nem az.

Szóval ha emigrálásból jól akarsz végezni,mielőtt elindulsz, először kötelező irodalomként olvasd el az első „Évértékelő leltárt“, majd a II. „Évzáró összefoglalót“, hogy meglegyen a teljes kép, és el tudd dönteni, hogy még így is bevállalod-e.

Csalni ér csak nem ajánlott, mert fals elképzelésekkel nekiindulva könnyen otthon landolsz Viktorunk droid hadseregében:


Most, hogy így vagy úgy eljutottál idáig, jöhet a 3. évad vége:

Nos röviden talán annyit, hogy személyes tapasztalat alapján valahol a 2.-3. év között van a vízválasztó. Ha ezt megéred külföldön, nagyjából egy helyen, akkor kint is tudsz maradni – többnyire még vidáman is, önszántadból nem pedig a sittes naptárat karcolgatva fogcsikorgatva a céges budi falára :-P


Az első év kemény, de érdekes. 

Amolyan Rambo széria:

Harc az életedért mindig más helyszínen.



Minden új neked, a kollégák, a munkád, az “otthonod”, az egész környezet, és szinte minden nap meg kell küzdened valamiért, ami otthon természetes volt. 
Az első pecód jó eséllyel olyan lesz, hogy könnybe lábad a szemed tőle - és nem az örömtől:

Lehet hogy még a 2.-3. is, úgyhogy költözöl is majd párszor, haverok nélkül, gurulós bőrönddel és Tescos szatyrokkal, esőben, anyázva, amit csak el tudsz képzelni.
És ez még csak a lakhatás volt. Szerezz internetet,oldd meg a bejárást, jelentkezz be, tudd meg mit-hol-mennyiért érdemes megvenni,és hogy mi mindent kell elintézned, mire egyszer végre üres fejjel ülhetsz le otthon a kanapédra, egy nyamvadt 50 centes Kozellel.
A mosatásról meg nem is beszélve...
Valahogy viszont, szép lassan ugyan, de mindent elintézel. Előbb utóbb lesz normális pecód, olcsó- de ehető kajád, az elején még ha a környéken belül is – de új helyeken jársz, felfedezel, és idővel lassan még félre is tudsz tenni egy keveset. 
Közben meg apró sikerélményeket gyűjtesz:

A nyelvvel is meggyűlik a bajod, mert bár induláskor azt hiszed egész jól megy a német, vészesetben meg angolul is elnyekeregsz egy keveset, csak azt felejted el, hogy attól mert kívülről fújod az alámondásos VHS kazin a régi Star Wars-ot, az ide igencsak kevés lesz:


Ott, és akkor, az első Ice Bucket Challenge szintű hideg zuhanynál valószínűleg te sem hiszed el, de mint az összes többi helyzetet, ezt is megoldod. 
Nem lazán és nem pofonok nélkül, de megoldod.

Akkor ugyan nem tűnik fel, de ez mind-mind egy kis kihívás, amiből végül (többnyire) csak győztesen kerülsz ki, és ezzel a “túlélésért való harccal” szépen el is telik az első éved.



Azt hinnéd, hogy a 2. éved könnyebb lesz, de nem. 

Nem könnyebb csak más.

Ez a Vanília égbolt:

Bilibe lógó kézzel nosztalgiázol dolgokon, amiket te találsz ki




A normális lakhatást ugye már megoldottad, a hazajárást szintén, a hivatalos papírjaid is rendezted, és már akkor mosol amikor te akarsz, úgyhogy a stresszfaktorok nagy része relatív rövid időn belül eltűnik.
Na valahol itt kezdődnek a problémák. 
Mert az ember már csak olyan, hogy ha nincs baja, csinál magának :-P 

Ott kezdődik az egész hogy ráérsz. A napi szintű megoldandó kihívások megszűnnek, a nyelvet is  megérted már annyira, hogy ne fakadj sírva ha összetett mondatban kérdeznek tőled valamit. Sőt, lassan már csak a céges banzájos Activity-n tudnak megfogni, mikor a cseh akcentusúra részegedett kollégád megpróbálja körbeírni neked ezt:


Ettől függetlenül viszont nyugi van. Nagyon is. Beáll egy napi ritmusod, de a hétvégéid igazi haverok híjján többnyire szabadok. Mehetnél persze kirándulni, de egyrészt a rohadt eső miatt csak minden 5. héten úsznád meg szárazon, másrészt egyedül nem sokáig jó móka.

Mi marad akkor? Időd. Rengeteg időd. 
Call of duty, 18+ -os doktorbácsis filmek, sorozatok és minden egyéb mellett is. Ha még erre rá is tankolsz egy kicsit, annál rosszabb:

Bármit találj is ki magadnak, egyvalamire tuti több időd marad mint kéne:
Agyalni. Mindenen.
Az meg nem jó. 
Szép lassan,szinte észrevétlenül "beleszoksz ugyanis a tutiba", az új "hazád" nyújtotta összes előnybe és lehetőségbe. Szinte észre sem veszed és ami korábban nagy szám vagy érdekes volt, az lassan hétköznapivá válik és elkezded nem értékleni. Helyette viszont hiányzik az otthon maradt család, a barátok, a túlszínezett emlékeidben lubickolva pedig, túl könnyű "áttérni a sötét oldalra" és eljátszani a gondolattal, hogy haza kéne menni...
Ha szerencséd van, időben leesik, hogy ez kurva hülye ötlet:

De még ha minderre képes is lennél legyinteni, egyvalamit elfelejtesz: Azért otthon is telik az idő.
A haverok is megnősültek már, egyikőtök sem huszonéves, és jó esetben egyikük se cseréli le a nejét rád ha hazacuccolsz. A közvetlen családodból is mindenkinek dolgoznia kell, hogy a Rogán féle kreténeknek legyen miből helikopterezni, végül, de nem utolsó sorban: senkinek nincs túl sok ideje, még saját magára se otthon, nemhogy még rád, a régi disszidánsra, aki évek után előkerül(ne) a semmiből.
Nem könnyen, de rájössz, hogy a 20-as éveid rózsaszín felhős emlékei már csak a fejedben léteznek, és meghozod a(z innen egyértelmű) döntést: Dehogy megyünk haza! 


Gratulálunk: szintet léphetsz:

Isten hozott a 3. évben Európában.

Ez az Amerikai szépség: ahol a gondtalan nyugalomban nekiállsz önmegvalósítani.


Túl sok problémád itt már nincs, éled az amerikai álmot. 
Kocsit vettél a bejáráshoz, hogy esőben is fűtött ülésbe tedd a segged, nem pedig az eső áztatta deres biciklire, 50 megabites nettel streameled a cicás videókat, miközben limitált szériás Winter Jägermeistert kortyolgatsz. Néha kimész a domboldalba a willhaben-en vett használt Snowboardoddal, tanulgatsz a magad tempójában, nem hajt a tatár. Drónt veszel, mert magyarisztánban távirányítós autód is alig volt, most meg a magyar minimálnyugdíj árából darálod vihogva az asszony szobanövényeit. Néha belefér 1-1 éttermi kajálás is, stresszoldó gyógyszerek helyett pedig wellnesshétvégéket keresgetsz a neten. 
Az év koronájaként pedig ha egy saját szörnyet nem is, de egy piros ruhás "öreg hölgy"-et betolsz a garázsba az iszákos olasz díva helyett:

És bár most azt mondhatnád, hogy mérnökként "ez otthon is menne", és ez részben igaz is.
Csak itt nem kell hozzá a Provident :-P 

Sőt... ha ésszel költekezel, még félre is tudsz tenni egy keveset. 
Na ez a nem mindegy öreg! 
Ugye milyen más Európában élni?


Ok, ez így visszaolvasva kicsit tényleg soknak tűnik, úgyhogy mielőtt gyorsan szummáznád fejben az egészet kb erre:
és csikorgó gumikkal nekiindulnál a nyárigumis Ignis-szel a határnak, számoljunk egy kicsit:

1: az öreg hölgy nem új, hanem használt, és benyelte a Tuono árát, amit még otthonról hoztam

2: nem mondok újat, csak összeszedem neked a blogban elszórtan található számokat, hogy ne kelljen keresgetned, mennyi is ...


"a jólét ára"

A legtöbben úgyis csak a fizetési papíron szereplő nullákat számolják, és az ugye megint csak fals képet ad az ittlét mérlegfőösszegéről.
Szóval:
Lakhatás: 400-1000 Eur/hó
Az első értelem szerűen a majdnem munkásszálló szintű "Wohngemeindschaft" ahol jobb ha még a klotyópapírt is trezorban tartod, az utóbbi meg 2-3 szobás lakás havidíja valami olyan környéken, ahol legalább sarki trafik és tömegközlekedés is van.
Ez se kevés, de erre még rájön a Betriebskosten, Zusatzkosten, Versicherungskosten meg pár kimondhatatlan nevű egyéb Kosten, ami rossz esetben még összehoz egy -200 / -250-et.
Jobban jársz ha nem számolod át, mert egy ezrest -mint szám- még sokk nélkül feldolgoz a kis központi processzorod. De ha belegondolsz, hogy 300-360 000 a havi lakhatásod, könnyen kipróbálhatod, hogy felismered-e az infarktust időben :-P
Kaja: 300-400 Eur/hó
Egy büfés parizeres zsömi sallang nélkül 1,50. Igen, az kb 480 Huf, és ebből megeszel vagy 3-at a melóban. Ha főtt kaját is szeretnél az 5-töl fölfelé van, cégtől és caffeteria-tól függően. Persze, most mondhatod, hogy van fél kilós kenyér a Lidl-ben, de mire megveszed a szalámit, a pálpusztait, meg a koviubit hozzá, a csomagolásról nem is beszélve, már majdnem ugyanoda jössz ki. Ok, ha családdal jössz ki az más, mert nagyobb tételben jobban megéri otthon főzni, de ameddig egymagad vagy az elején, úgysem állsz neki.
De legalább a kartonos Kozel nem sok... :-P
Az is valami.
Bejárás: 100-120Eur/hó 25km-röl számolva.
A vonat kicsit drágább, de cserébe nem kopik a kocsid, ritkábban van olajcsere stb. Persze ha közelebb költözöl és bringával jársz, az szinte ingyen van, de járulékos költség hogy ha mozogsz, akkor utána felzabálod a fél csokiautomatát, arról nem is beszélve, hogy elég egy fél évig kétnaponta párolt medúza állagúra áznod a 4 fokos esőben, és gyorsabban áttérsz a kocsira mint egy hollywood-i celeb a szcientológiára.
Ha már kocsi:
A havi kötelező nagyjából egy 100-as, a motorodé még 70 és akkor még az éves szervizt, pályamatricákat, és kopó alkatrészeket még nem is számoltam.
Egy 500+100 eurós lakással számolva, már most 1300 a havi kiadásod van, ha még 1-2 havonta haza is mész az +egy százas.
Ez eddig 420 000.
Mondom négyhúsz.
És még csak most jön a fekete leves, a "sallang".
Sok kicsi sokra megy tartja a mondás, de neked ez most kurvára rosszat jelent. Ok, a telefonod "csak" egy 20-as, a neted a hangulatlámpás webcube-bal még 30, ÖAMTC-s tagsági havi 8-10, stb stb stb...

Na és akkor most tessék meghúzni a vonalat!
Gratulálok!
Elérted a havi 500 000-es régi álmod, csak az a kár, hogy kiadásban. :-P
És még nem mentél hétvégén sehova.
Na? Még mindig elég sok a nulla a bérajánlaton?

...valószínűleg igen, különben nem indulnál el.
Ha meg már elindultál, ne fordulj vissza és ne hátrálj meg, nyugi, csak az első 2 év nehéz :-)
Utána meg már csak rajtad áll, hogy a szabadidődben őrzöd a hagyományainkat:
...vagy kihasználod a lehetőséget, hogy itt lehetsz és elindulsz felfedezni.
És hogy hova?
Olvasd el ezt a blogot az elejétől és olyan listát kapsz, amivel nemcsak hogy elleszel egy jó darabig, de garantáltan nem bánod meg!
...A többi már Csak rajtad áll ifjú padavan.

 

 

 
 
 - a folytatáshoz katt die -




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése